Ennek külön bejegyzést szántam, mert sehol nem találtam a neten személyes tapasztalati leírást. 

Szóval van ez a vályogvakolat vagy agyagvakolat, ki minek nevezi. A Biokay-től vettük, 5 tonnányi anyagot. 

Állagilag olyan mint bármely vakolóanyag, annyi hogy ha áll az anyag, a víz kiül rajta. Szóval miután bekevertük, időnként át kell keverni kicsit (elég a kőműves kanállal). Gúzolni is jól lehet vele, a vályogtéglára jobban tapad. Ha sima égetett téglára dobáljuk, kicsit fröccskölődik, csapódik. Ha leesik az aránylag tiszta földre, fel lehet szedni és visszadobálni. Egy kis portól még nem döglik be. Ilyen szempontból takarékos, amúgy meg eszi a fal. Papíron ha jól emlékszem 14kg/m² kiadósságot írtak....gyakorlatilag a felülettől függ, de majd kiszámolom egyszer a sima felületen és a göröngyös pocsékon is. :)

Mikor felkenjük, a homokszemek viszont nagyon látszódnak: 

Majd ezt megpróbálom eltrükközni ecset vagy szivacs segítségével. Mivel nem fogjuk glettelni, simább felületet kelleme létrehozni. De ha nem sikerül az sem baj, elvégre meszelni fogunk, az elég jól fedi az ilyesmit. 

A másik dolog ezzel a vakolattal a száradás. Míg egy sima vakolat kémiailag köt meg (  van kipárolgás csak nem oly mértékű ) addig a vályogvakolatnál a víz kipárolog, a sár meg marad a falon. Ebből kifolyólag óriási párát csinál, és nagyon lassan szárad. Viszont ha megszáradt, egy spaklival még aránylag könnyen tudod farigcsálni, nem úgy mint egy cementes vakolatnál. 1-1,5 cm-nél vastagabban nem szabad felkenni, mert bereped ( kivéve, ha tudod, hogy úgyis kensz még pár réteget, ami majd ápolja és eltakarja ). 

Elég nagy szintkülönbségek vannak (2-4-6 cm ), szóval megy  a "patchwork", felkenek egy réteget (1 cm) majd várok 1 hetet míg megszárad. Világos barnára szárad amúgy. 

Megjegyzés:

Sártapasztásra, vályogtéglára, kisméretű égetett téglára tapad. A gipszkartonra feltapad, majd leválik. Érdemes valami tapadóhidat rávinni, vagy váltsd ki glettel.