Mint korábban írtam, a tornácot rendbe akarom tenni, hogy lezárhassam, és genetikai állományom részbeni örököse vígan játszhasson rajta. 

A "körzeti kőműves" újra szolgálatba állt nálunk, nekiesett a feladatnak. A mellvértet újra kell vakolni, meg az oszlopok is eléggé málottak. 

 Az oszlopok és a mellvért tégla, viszont nincsennek kötésben az oszlopokkal. Kap egy cementes vakolást. A tetején metlaki volt, azt leszedtük, kihozza síkba a tetejét, kicsit betonnal megerősíti. A tetejére majd valamilyen kemény fából fog a könyöklő készülni, és mivel az jól meg kell rögzíteni, azért kap beton erősítést. 

Természetesen a mellvért kis girbe-gurba, de tanultunk George Clark építész műsorából egy szöveget:

"Nem tökéletes akarunk, hanem karakterest." 

 Simító vakolattal rámentem még a mellvérte, 3 zsák anyagot evett meg ( 75 kg ). 

A tornác fala és az oszlopok itt - ott puklisak, lejött a festék. Mivel rengeteg réteg van rajta, nem merek rámenni. Spaklival elkezdtem letolni, hagy jöjjön le ami akar. Egy régészeti feltárással felért a dolog. Sok-sok réteg mintás festék. Nekem furcsa, hogy anno a tornácot is mintázó hengerezték. Még adtak az  ilyesmire. Szinte minden réteg sárgás árnyalatú volt, az utolsó tulaj változtatta fehérre. Csak 2 réteg fehér van rajta, a többi sárga.