Ajtónyílás formák kezdenek kialakulni. A férjem és apu voltak favágó feelingben, ebből költemény is született: "Az erdő szélén lakni jó, favágónak lenni jó." Ez a kétemberes karajfűrészes, falvágós életérzésnél bontakozott ki. Aztán volt bányász feeling is, mikor a 80-90 cm magas téglát véső-kalapács hosszadalmas, türelmes munkájával bontották ki. Az eredmény: Már nem 80 cm-es a küszöb! Majdnem küszöb szerű a küszöb. :)  A küszöb amúgy a kátránypapír fölötti téglasorig lett kibontva, addig se sérüljön, majd ha az ajtót rakjuk be, úgy is tovább kell bontani, újra kátránypapírozni az ajtó alatt.

Jelentem, a leendô hálószoba, és a leendő konyha manuálisan kivakarható része megtörtént. Festék réteg levakarva a falról. Női munkára a barátnőm is beneveztem, unalmas ha csak az én karom-vállam fáj másnap. :) Már csak a leendő nappali 50%- a maradt a következő kamikaze akciónkra. ( A régi konyhát, kamrát alig kell bántanunk szerencsére. :) )